Tudnivalók a Sajóról

A SAJÓ ÚJRA A VÍZITÚRÁZÓK ÁLMA
HASZNOS TUDNIVALÓK A SAJÓRÓL
A Sajó Szlovákiában a Gömör-Szepesi-érchegységben a Stolica-hegy oldalában 1220 m-en ered. Hossza: 223 km, magyarországi szakasza 125 km és 0,8 km-en határfolyó Szlovákiával. Vízgyűjtő területe: 12700 km2 , amelynek zöme Szlovákiában van. Sajópüspökinél lép be 150 m-en és Tiszaújváros felett ömlik a Tiszába, a 492,5 fkm-nél 89 m-en. A Sajón a folyamkilométerek /fkm/ nincsenek kitéve, de a hídpillérekre kiírtam Sajószentpéterig. Átlagos vízhozama a torkolatnál 60 m3/sec. A folyó esése a hazai szakaszon 50 cm/km. A szélessége 20-80 m. A vízfolyási sebessége 5-2 km/óra. Vízminősége javuló, ma már I – II osztályú. Nyáron meleg -20-24 fokos, fürdésre alkalmas, de csak jól úszóknak, mert helyenként mély 1-3 m-es is lehet, de nyáron az arasznyi víz is gyakori! Vízjárása gyors, áradáskor órák alatt 1-2 m-t emelkedhet. Partja kavicsos, de homokos föveny is gyakori.
Szlovákiában 75 km hosszan evezhető, de Pelsőcig (Plesivec) vadvíz, igen szép hegyek között. A Sajó hazánk szép, érdekes és élvezetes folyója. Medre kanyargós, sok sziget, zátony és a bedőlt fák miatt kajakkal vagy kenuval járható, de csak tapasztalt víztúrázóknak, csoportosan, mert áradáskor vadvíz WW-I, kisvíznél is ZW-C, de helyenként vadvíz jellegű. Áradáskor a medrét megváltoztatja a benne lévő akadályokkal együtt. Tájképileg változatos, amit a közeli hegyeknek köszönhet. Az országhatárt átlépve keleti irányba folyik. Északon a Galyaság hegyei-dombjai, délen előbb az Ózdi bükk, majd a Bükk nyúlványai határolják. Sajókaza után délkeletnek fordul egyik oldalon továbbra is a Bükk-hegység a másikon a Cserehát szélső vonulata határolja. Miskolcnál ér ki a lapályra. Jelentősebb mellékfolyói: még szlovák területen a Rima 90 km, és magyarországi beömléssel a Bódva (110 km), valamint a Hernád 282 km hosszú.
A hazai szakaszon fenékgát Kazincbarcikán és Miskolcon, duzzasztómű a Berentei-hőerőműnél van. A Sajó völgyében jó a közlekedés.
Régebben az itteni igen népszerű vízitúrákat Susóczky Ferenc szervezte. Néhányon én is részt vettem. Ezek közül a legérdekesebb egy május elseji túra volt. Akkor a Sajó 4 m-t áradt, kb. 50 hajóból 30 elsüllyedt vagy összetört. Csak Susó mesteri mentésének köszönhető, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt a Sajókaza alatti szakaszon. A rendszeres víziturázás mégsem emiatt maradt abba, hanem azért, mert az ipari szennyezés miatt az ország legkoszosabb folyója lett a Sajó. A víz olyan büdös és fekete volt, hogy a legnagyobb melegben sem volt kedvünk még megmártózni sem! Ezért fájó szívvel, de elhagytuk a Sajót úgy 18 éve. A rendszerváltást követően – úgy szlovákiában, mint hazánkban – az ipari szennyezés lecsökkent, a mértéktelen szennyezés megszünt.
AZ IDEI TÚRÁRÓL
Dr Garay Dénes kérésére 5 évvel ezelőtt egy hűvös októberi hétvégén újra megpróbáltuk a Sajón az evezést. Legnagyobb örömünkre a víz nem volt büdös, de azért egy kis szaga még volt,amit el lehetett viselni. Sőt néhányan meg is fürödtünk délben. Azóta is szeptember közepén rendszeresen vízre szálltunk Sajópüspöki-nél, sajókazai táborozással Sajóecsegig eveztünk 20-40 fővel.
Mivel a víz tisztasága fokozatosan javult, úgy döntöttünk, hogy ezen a nyáron végig evezünk a folyó hazai szakaszán. Az augusztus 20-ai hosszú hétvége kitűnő alkalomnak kínálkozott. Így 30-an vízre szálltunk Sajópüspökinél (124 fkm, 150 m).
Jöttek Jászberényből, Debrecenből, Miskolcról és Nyíregyházáról. Még a borsodi folyók “nagy öregje” Kiss Jenő is eljött Göncről, hogy fájó szívvel elbúcsúzon kedvenc folyójától.
Kellemes napsütésben vártuk a visszatérő gépkocsivezetőket. 10 óra után indultunk 22 fok hőmérsékletű, 6 % vízállású folyón. Jól haladtunk a kellemesen tiszta, meleg és gyors Sajón. 1-2 sziget és néhány zátony után a Hangony-patak torkolata alatt (119 fkm, 148 m) gyönyörködhettünk Sajónémeti szép panorámájában. A fehéren ragyogó torony mögött a lankás hegyoldalon fenyvesekkel szegélyezett rétek látványa lenyűgöző. Majd a meredek hegyoldal után a hajdani híd cölöpjei között is könnyen átjutottunk, mert nem voltak kiakadt uszadék fák Putnok-bányatelepnél (117 fkm). A putnoki kettős híd után (113 fkm) erősen kanyargós folyón sem voltak komoly fatorlaszok. Csupán a vízben delelő csorda jelentett – ma már szokatlan – kisebb akadályt. Sajóvelezden (110 fkm) a szép parkosított parton kötöttünk ki, ebéd után a fél km-re lévő Lenin-kocsmát is meglátogattuk. A sok kopasz között egy nagyhajú bajuszost is láttunk, csak az öregebbek ismerték meg Sztalint.
Alig evezve kerülgettük a mederben lévő fákat, mégis 7 km/óra sebességgel haladtunk. A hangulatos szabályozatlan szép partok fölött a közeli hegyekben is gyönyörködhettünk. Délután ötre már Sajókazára értünk. A faluval szemben a híd alatti legelőn táborozunk (95 fkm, 136 m.) A sok csomagunk láttán egy néni meg is kérdezte, mit árulunk, azt hitte vásározók vagyunk.
A reggeli köd eloszlása után jólesett a hegyek látványa és a kellemes napsütés. Megint fürdéssel és csomagolással múlattuk az időt a gépkocsivezetők megérkezéséig. Újra csak 10 óra után indultunk tovább. A Sajókaza alatti beígért akadályok a meder kotrása miatt lejjebb kerültek. Volt azért néhány érdekes fa, borultak is miatta néhányan. A napsütötte gyakori kavicsos fövenyen jólesett a napozás. A ket- -tős vasúti majd a kazincbarcikai közúti híd alatt, a vízkivételi műnél lévő fenékgátat észre se vettük csupán azt, hogy elszűkül a Sajó (85,6 fkm). A csőhidak után lassult a folyó, jól látszottak a Berentei-erőmű hűtőtornyai. Elérve a szigetet (81,2 fkm) a bal ág bal szélén térdígérő csalánba húztuk át a hajókat, itt bizony nagy hasznát vettük a gumicsizmának. A kedvező vízállás ellenére senki nem vállalkozott, hogy leevezzen a 80 cm-es zúgón. Az átemelést követően kiadós zápor kíséretében értünk Sajószentpéterre (76 fkm). Itt a Sajó nagyobb kanyarokat írt le a víz is mélyebb. A Bódva torkolatáig még akadt 1-2 éles kanyar okozva borulást. Néhány gyors részt élvezve jól haladtunk. A Bódva-folyóban (69 fkm, 119 m) több víz jött le a “vízesésen” mint máskor. Erős hátszélben értük el a sajóecsegi kettős hidat. Pár sziget erős kanyarok után elhagytuk a közeli Sajókeresztúr házait (64 fkm). Már-már azt hittük, hogy véget ért a folyó a szirmabesenyői sarkantyúknál (62 fkm) de a szűk résen, a bal part közelében, sikerült azért átpréselni magunkat.
A kiakadt fák miatt alig volt a hely. Borongós időben értünk a hídhoz (60,8 fkm). A Jászberényiek a jobb, meredek parton közvetlenül a híd alatt táboroztak, mi a lapályosabb bal partot választottuk kissé lejjebb. A birkalegelőn táboroztunk.
Haraszti Béla felesége is meglátogatott bennünket, kapóra jött, mert segített a kocsiforduló kivitelezésében.
A miskolci fenékgát (56 fkm) bal oldalán a bátrabbak leeveztek az 1,5 m-es zúgón, az óvatosabbak átemeltek a hatalmas köveken. A késői indulás miatt dél lett mire befejeztük az áthaladást. Továbbiakban sem kapkodták el az evezést, ahol lehetett összekapaszkodva “csurogtak”. Ez az előző napokon szóba se jöhetett. Bár a Sajó ezen része is érdekes néhány sziget, zúgó és a mederben lévő fa miatt. A ladikok áthúzására szolgáló drótok nem jelentettek komoly akadályt Alsózsolca, illetve Sajópetri térségében.
A Bükk-hegység panorámáját a tiszta szeles időben távolról élveztük. Hangulatos erdei szakasz után az Ónodi-vár (34 fkm) a vízről is jól látszik. A vár vonalában kitűnő táborhely értékét növeli a jó kikötési lehetőség a közeli nyomós kút és a hajdan híres vár hangulata. A részben romos falakon emléktáblák (köztük az MTSZ táblája is) idézik a történelem kiemelkedő eseményét a trónfosztó országgyűlést Rákóczi korából. A vártól nem messze, egy régi házikóban kis falumúzeum is van. A jövőben mi is itt fogunk táborozni.
A kevés vizet hozó Hernád-folyó torkolatában (31 fkm, 98 m) is hatalmas fatörzseket kerülgettünk. A Hernád vizének zömét csatorna vezeti a Kesznyétenyi- Vizierőműbe. A Sajó továbbra is keskeny, kanyargós, kisfolyó maradt, még itt is oda kell figyelni! Akadtak olyanok, akik ezen a részen borultak.
A Körömi-kompnál (29 fkm) a bal parton táboroztunk. A kavicsos fövenyen nehéz volt a sátorcövekeket leszúrni. A jobb parti legelőn a kikötés is jobb ám gépkocsival bonyolultabb a megközelítés és az előttünk ott táborozóknak reggelre eltűnt a cipője a sátor elől. Szerencsére nekünk nem volt ilyen gondunk, még az előre vitt gépkocsikat, utánfutót sem bántották.
A közeli kavicsbánya tóban – a Sajó 24 fokos langyos vizénél is – melegebb volt a víz, meg is fürödtünk benne mindannyian.
Az utolsó fél napra is maradt még néhány hangulatos kanyar, 1-2 gyors rész. A girincsi kettős komp (22 fkm) alatt Sajóörös alsó végénél (15 fkm, 96 m) a meredek füves parton felhúztuk a hajókat és a közeli gát mögötti úton gépkocsira, raktuk azokat. A Nyíregyházi Pedagógus TE. utánfutójára már csak 2 kenu és 2 kajak maradt. Bezzeg a Nemzetközi Tisza Túrán 26 hajót vitt Kárpátalján Bustyaházára.
Szép, kissé szeles időben terv szerint fejeztük be a Sajó túrát.
A résztvevők mindannyian élvezték és dicsérték a Sajót, mivel én is így érzek, másokat is arra biztatok, hogy nyugodtan jöjjönek evezni ide is, nem bánják meg!
De azért vegyék figyelembe a most megjelent Sajó vizitura térképen írtakat: A Sajó ZW-C besorolású folyó, a gyakori akadályok miatt, áradáskor vadvízzé válik, ezért csak tapasztalt vizitúrázók evezzenek rajta, lehetőleg csoportosan a Sajót ismerő vezetővel.
Végezetül nemcsak a Sajóra érvényes két jó tanács: A szemetet ássuk el vagy vigyük magunkkal. Üveget, konzervdobozt soha ne dobjunk a folyóba, mert belelépünk. A felszerelésünket őrizetlenül ne hagyjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Célunk a Tiszai hajózás népszerűsítése